A 23. alkalommal lebonyolított éves országos hajléktalan adatfelvétel egészen különleges körülmények között zajlott. A Covid-19 világjárvány kiszámíthatatlan hullámokban tört az emberekre. A járvány és a járványügyi intézkedések felforgatták az emberek, az intézmények életét. A hajléktalan embereket segítő dolgozók és szervezetek mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy a sok ezer nem lakásban tengődő, hajléktalan ember körében ne következzen be tömeges egészségügyi katasztrófa a koronavírus-járvány miatt.
Idén 1500, közterületen élő és 5200 hajléktalan szállón lakó ember válaszolt önkéntesen az országos adatfelvétel kérdéseire. A válaszokból kitűnik, hogy a hajléktalan helyzetben lévő emberek zöme jól tájékozott a koronavírus tüneteit illetően. Akiknek volt koronavírus tesztjük, azok óvatosabbak, veszélyesebbnek tartják a vírust és jobban elfogadják és betartják a szigorú járványügyi intézkedéseket, szemben azokkal, akikhez nem jutott el a tesztelés az elmúlt egy év során. A hajléktalan emberek körében is a magasabb iskolai végzettségűek, az idősebbek komolyabban veszik a veszélyeket és nagyobb arányban is tesztelték őket. Igen jelentősek a területi különbségek: Budapesten – 528 ezer adag étel, 100 ezer sebészeti maszk és elkülönített szállások és lakások juttatása mellett – kiemelkedően magas arányban, az átmeneti szállókon lakók 73%-át tesztelték, míg más városokban ez alig éri el a 30-40%-ot. A teszteltek 19%-ának volt valamikor az év során pozitív teszteredménye (az összes válaszadó 10%-a). A válaszadók 4%-át kórházban is kezelték koronavírus-megbetegedés miatt. Emiatt igen indokolt volt a tömeges oltás elindítása február elején az érintettek körében. A szállókon élők többsége beolttatta magát. A szálláshelyeket, nappali melegedőket igénybe nem vevő közterületeken élőkhöz azonban sem a tesztelés, sem az oltás nem jutott el nagyobb arányban.
A járvány és az ezzel járó járványügyi intézkedések katasztrofális egzisztenciális következményekkel jártak a nem lakásban élő emberek megélhetésére nézve. A munkaképes korban lévők 42%-ának csökkent a jövedelme, közel minden második dolgozó hajléktalan ember elveszítette munkáját, másfél-kétszeresére nőtt a semmilyen jövedelemmel nem rendelkezők aránya, s mindez a válaszadók 20-30%-ánál az alapvető szükségletek kielégítését (táplálkozás, öltözködés, gyógyszerek beszerzése) is folyamatosan korlátozza. Mindez természetesen a mentális állapotra is hatást gyakorolt (szorongások, félelmek, ritkuló emberi kapcsolatok), a nem lakásban élők többsége rezignáltan tekint a jövőbe, nem sok jót vár a járvány elmúltával sem.
Miközben a nem lakásban élő és a környezetükben élő emberek életének és egészségének a védelme érdekében a szociális segítők mindent megtesznek a nap 24 órájában, addig az egzisztenciális zuhanás kivédése érdekében mások segítségére is szükség lenne.
Megállapításuk szerint rendkívül sajnálatos, hogy a Covid-19 járvány hatásairól semmilyen más, akárcsak hasonló adatfelvétel eredményei nem ismeretesek Magyarországon.
Budapest, 2021. március 31.
Győri Péter
Menhely Alapítvány elnöke
